Névadónk Thuolt István

Thuolt István

Thuolt család Liptó vármegye legrégibb, tősgyökeres családjának egyike, melynek családfája a XIV sz. elejéig megy vissza.
Legelső ősi birtoka Kis- és Nagyselmec helység, ahol a család a XIX. sz.-ban is birtokos volt. Hasonlóan régi jogos birtokos a Thuolt család Ludrován is, és e helységről írja vezetéknevét és előnevét:„Nagy- és Kis-Selmeci és Ludrovai”.

A család címere:
·        a pajzs udvarában arany koronán könyöklő kar,
·        három lovas zászlót tart
·        fölötte jobbra félhold, balra hatágú csillag ragyog.

A Thuolt család tagjai Liptó vármegyén kívül több megyébe is elszakadtak.
Thuolt István a Miklós huszárezredben hadapród volt és 22 évesen 1848 augusztusában jött át a magyar honvédséghez. Az 1.sz. bihari nemzetőr zászlóalj főhadnagyaként már szeptember elején kitüntette magát Perlasz ostrománál. A Közlöny 169. sz.-ban olvashatjuk, hogy 1848. november 24‑én az Ihász Dániel őrnagy parancsnoksága alatt álló 55. zászlóaljhoz nevezték ki főhadnagynak. Ihász Dániellel együtt Bem seregében küzdötték végig a szabadságharcot. Ihász Dániel őrnagy később a leghűségesebb társa lett Kossuth Lajosnak az emigrációban.
Thuolt István 1849. március 27-én a Debrecenben kiadott 63. sz. Közlönyben megjelent 7444. sz. rendelettel a Magyar Honvéd Hadsereghez, az 55. Honvédő Zászlóaljhoz századosnak nevezték ki. Az 55. zászlóalj 1849. július közepén a Vöröstorony-szoros felügyeletére kapott parancsot, de a Nagyszeben felől támadó Lüders orosz tábornok seregei július 20-án kiszorították Oláh Országba, s ott Kineninél a török hadsereg előtt letette a fegyvert.
Ez volt a szabadságharc első fegyver letétele. A foglyokat Vidinbe internálták ahová már egy hónap múlva tömegesen érkeztek honvédek és a menekülő polgári személyek is.

 

“Még látod a hon véghatárait,
az est elönti rajtuk bájait,
még bérc ormán látsz pásztortüzet,
folyója partján látod a füzet,
ó, még az édes léget szívhatod,
mitől-e föld oly szép, oly áldott.
Jól megtekintsd!… Midőn hajnal hasad;
Hazád az éjben tőled elmarad.
Ne kérdd: ha jössz még vissza, vagy soha,
Sorsnál a válasz, s – sorsod mostoha!”

/Vachot Sándor. Hontalanná várt hazafiak emlékére/

Ide került családjával együtt Lévai János Krassó vármegye csendbiztosa is, akinek két lánya közül Annát vette feleségül Thuolt István. Házasságkötése után áttért a mohamedán hitre. Ez a kényszerű lépés akkor a fennmaradásukat jelentette.
1849 októberében Hauslab osztrák tábornok Vidinbe érkezett, hogy rábírja az emigráltakat a hazatérésre. A hazatérőket teljes amnesztiáról biztosította, még pénzt is kapnak a „békés, polgári lét megteremtéséhez”. Ennek hatására kb. 2000 ember tért vissza az országba, ahol Haynau kivégeztette őket.

Azért, hogy a török kormány ne adja ki az emigráltakat, nagy részük áttér a mohamedán vallásra s beléptek a török hadseregbe. Itt rangot és fizetést kaptak. Az osztrák és az orosz kormánynak nem sikerült elérni az emigráltak kiadatását, de azt igen, hogy a menekülteket Törökország távolabbi vidékeire szállítsák. Akik beálltak katonának azok a szíriai Aleppóba kerültek a többieket a kisázsiai Khütajába szállították.

Az áttért tiszteket, köztük Bem, Kmetty és Stein tábornokokat és Thuolt István századost is Aleppóba vitték, s ott a magyar seregben viselt rangjuknak megfelelő beosztást kaptak a török hadseregben. Thuolt István az Izmail pasa nevet felvett Kmetty tábornok hadsegédje lett.
1852 derekán megvált a török hadserektől, s feleségével és annak szüleivel, valamint Kmetty tábornokkal először Konstantinápolyba, majd Angliába ment. Londonban jelentkezett Kossuthnál. Kossuth Londonból kétszer is írt levelet Asbóth Sándor alezredesnek New Yorkba Thuolt érdekében (1852.06.29 és 1852.12.03.). Ezekben a levelekben azt írja, hogy „derék katona, tiszta, mint az arany, bátor és vitéz, vitéz hazánkfiai legvitézebbjeinek egyike”. Ezek az elismerő szavak Kossuth tollából többet jelentenek számára, mint bármilyen más kitüntetés. Az a tény, hogy Kossuth szerint Tóth István azonos Thuolt Istvánnal abból is kitűnik, hogy levelében úgy említi, mint az egyik Lávai lány férjét, aki Vidinben nősült, aki Kmetty tábornok segédje volt.

 Thuolt és családja 1852. október 26-án indult Angliából az új világba, Amerikába, ahol jól jövedelmező lovardát alapított. Kossuth kívánságára 1867-ben még is hazatért, és Monostorpályiban telepedett le. Hazatérése után országgyűlési képviselő lett. Községünkben a gróf Zichy család kúriájában laktak. Thuolt hazatérése után baráti látogatáson felkereste Torinóban Kossuthot. Ez után Monostorpályi az emigrációban élő Kossuth híveinek találkozóhelye lett.

Thuolt István köztiszteletben álló emberként élt a faluban és itt is halt meg 1893-ban, 67 éves korában. 1896-ban felesége a református egyház javára 400 Ft-ot adományozott, melyből a lépcsőt, a járdát és a külső ajtót készítették el.
A katolikus egyház a kúriát 1932-ben vásárolta meg a hívek adományából, amit 1948-ban államosítottak. Az 1962-ben lebontásra ítélt sírbolt felirata szerint az 1848/49-es szabadságharc századosának nyughelye volt. A sírbolt maradványait 1991. március 15-re sikerült helyreállítani Az iskola azóta viseli Thuolt István nevét.